Terrierek gyögngye: az amerikai staffordshire

Az amerikai staffordshire terrier eredete

Az amerikai staffordshire terrier története a középkori Britanniában kezdődik. Ebben az időben buldogokat használtak a marhák terelésére, de senki ne gondoljon a mai mókás angol buldogokra! Ezek az ebek hatalmas, erős termetű kutyák voltak. A középkori angol parasztság és a munkásemberek legkedveltebb időtöltése a különféle kutyaviadalok, versengések voltak, ahol buldogjaik hatalmas vadállatokkal – medvékkel, farkasokkal – küzdöttek meg. Hamar megfogalmazódott bennük az igény, hogy az általuk mészároskutyáknak nevezett bulldogok képességeit tovább fejlesszék, ezáltal minél nagyobb sikereket érve el velük az élet e területén. „A cél szentesíti az eszközt” elv alapján kutyáik különféle terrierfajtákkal kezdték el keresztezni, és ezek a keverékek „bull and terrier” kutyák a 18. század végére szinte teljesen kiszorították a ringekből a buldogokat. Az eredmény: az ebek fürgébbek, kitartóbbak, kisebb termetűek lettek.

A tenyésztés a 19. század elején két különböző irányba haladt tovább Angliában. James HInk nevéhez fűződik az angol bullterrierek „megteremtése”, a másik irányvonal – az amerikai staffordshire terrier őseinek – kialakulása pedig Anglia Staffordshire megyéjéhez köthető.

Ez az évszázad nagy változásokat hozott Európa életében. A gazdasági problémák elől menekülő emberek tömegével szálltak hajóra az Újvilág felé, egy jobb élet reményében. Természetesen kedvenc kutyáikat is magukkal vitték, meghonosítva az új hazában a kutyaviadalokat. Itt a kutyák tovább keveredtek egymással és más fajtákkal, ezáltal színben és méretben igencsak eltérő típusok alakultak ki a hatalmas ország különböző területein. Bár a különböző vidékek eltérő neveket adtak ezeknek az ebeknek (pl. pit dog, pit bulldog, yankee terrier, yankee bulldog, stb.), mindegyik elnevezés utalt származásukra.

A viadalok során ezek az ebek szelektálódtak: csak a legerősebb, legkitartóbb, leggyorsabb kutya maradhatott életben. Az ezáltal megvalósuló homogenizáció egy nagyjából egységes típust hozott létre méretben és kvalitásokban, de még mindig voltak bizonyos eltérések a típust illetően. Ennek ellenére 1898-ban megkezdődött az egyedek regisztrálása, ekkor még „amerikai pit bull terrier” néven.

Azok a tulajdonosok, akik felismerték a fajta más irányú értékeit – intelligenciáját, karakterét, munkabíró képességét -, arra kezdtek törekedni, hogy egy sokféle célra alkalmas, kiegyensúlyozott fajtát teremtsenek, elhatárolva magukat a kutyaviadalok véres világától. Ezen törekvés következtében a 20. század elejére egyre jobban elkülönül egymástól a viador és a kiállítási típus – bár ekkor még nem jegyezték őket önálló, külön fajtaként. Egyre kedveltebbé vált a békés irányvonal, és a tenyésztők követelése, miszerint nem kívánják használni új típusú kutyáikra a rossz felhangokkal bíró pit bull nevet, meghallgatásra talált. Hosszú várakozás, viták sora után végül az Amerikai Kennel Club 1936-ban amerikai staffordshire terrier néven kezdte el regisztrálni a fajta egyedeit.

Az amerikai staffordshire terrier színe és fonákja

Erős, kemény, rettenthetetlen jellemű fajta, köszönhetően viadalokon küzdő őseinek. Ismeri a saját erejében rejlő lehetőségeket, de ezzel soha nem él vissza. Intelligens, helyzetfelismerése igen jó. Az amerikai staffordshire terrier igazán kitartó munkakutya. Ismeretlen számára a félelem érzése, soha nem alázkodik meg. A durva, arrogáns bánásmódot nem tűri, de ha barátsággal közelítenek felé, arra rögtön jókedvvel reagál. A parancsokat azonnal és feltétel nélkül követi, de ennek leginkább az az oka, hogy szeretne gazdájának megfelelni – akiért bármikor tűzbe menne! Igazi családi kutya, aki imád a középpontban lenni, játszani szeretteivel. A lehető legalkalmasabb bébiszitter: a gyermekeket feltétel nélkül elfogadja, óvó szeretettel veszi körül. Alkalmas őrző-védő feladatok ellátására, vadászatra, sportkutyázásra, de őshazájában mezőgazdasági „munkásként” is foglalkoztatják, sőt, számos terápiás kutyaként működő amerikai staffordshire terrier is ismert.

Szőrmentén – avagy az amerikai staffordshire terrier bundája

Az amerikai staffordshire terrier kozmetikázása a lehető legegyszerűbb. Időszakosan célszerű átkefélni bundáját egy sörtekefével, és a vedlési időszakban kissé gyakrabban egy gumikefével vagy törülközővel átdörzsölni, hogy eltávolítsuk az elhalt szőrszálakat.

Nem igényel fürdetést; ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor a fajtának megfelelő sampont célszerű használni. Szárításkor – ha nincs túl hideg – elegendő megtörölni egy törülközővel.

Csonkolni vagy nem csonkolni?

Napjainkban bizony egyre kevésbé lehet találkozni vágott fülű és farkú ebekkel, de az amerikai staffordshire terrier bizony még előfordul vágott fülekkel vagy farokkal. Nos, tény, hogy a fajtát vágottan szoktuk meg hosszú évtizeden át így láttuk őket a ringben. A kajlán lógó fülű amstaff látványa emiatt mókás és szokatlan, némileg ellentmond a fajtáról kialakult, kemény harci eb képnek. Tény azonban, hogy az egyre inkább elterjedő vélekedésnek, miszerint az amerikai  staffordshire terrier olyan, mint a vajaskenyér – azaz kenyérre lehet kenni -, igencsak megfelel a kép. És hogy vágni vagy nem vágni? Nem hiszem, hogy kérdés lehet, a törvények köteleznek.